TOLETUM-TURUM-TURUM 

CORNICABRA és PICUAL- a mindenes olajok

ARBEQUINA- a salátás olaj

 
 
                              
 
Ne tévesszen meg senkit a két kép, az első az 5 literes üveg s a második a 2 literes...és az olaj színe se tévesszen meg senkit, ugye, tudjuk, hogy a szín nem számít a hivatalos kóstolásnál...hogy kicsit zöldebb vagy esetleg világosabb, nem jelenti, hogy rosszabb vagy jobb minőségű az olajunk...meg sokszor az üveg színe is belejátszik...rengetegszer eleve zöld színű üvegben árulják, hogy még vonzóbb legyen a szemnek...
 
A TOLETUM legújabb felfedező körutunk eredménye a Toledói-dombságon található Nambroca nevű faluból (2016. őszén). Erősebb, intenzívebb ízű, mint a másik két bázisolaj, amit eddig vittünk haza (a méntridai Vega Berciana, illetve a Santa Ana de Pusa-i). Egy újabb csodás toledói extra-szűz olívaolajjal gazdagodott készletünk! Kissé kesernyés, kissé kapar, ahogy a jó extra szüzek szoktak (harapni nem harap, és az étel sem lesz keserű tőle!) Lehet vele sütni-főzni, tehát hevíthető, de ugyanúgy finom salátákra is, nyersen fogyasztva. 100% cornicabra (kecskeszarvacska) fajtájú, tehát nyugodtan lehet vele sütni. A kecskeszarv elnevezés onnan származik, hogy ha félbevágjuk az olajbogyót, kecskeszarvra emlékeztet az alakja.
 
                  
 
A képek Méntridán készültek, akit érdekel, milyen viszontagságokon kellett keresztülmennünk, mire lekaptuk Tihamért, a bakkecskét (a h-t nem ejtjük), olvassa el az erről szóló BLOG bejegyzést: 
https://extraszuzforever.blogspot.com/2018/12/mentridai-kecskeszarv-azaz-cornicabra.html)
 
 
Namost, az tudvalevő, ugyebár, hogy az extra szűz olívaolajjal való sütés nem attól függ, hogy extra-e vagy szűz-e, vagy hogy a mamája is extraszűz volt, hanem az olajbogyó fajtájától...a világon több, mint 1000 fajta olajbogyó létezik, Spanyolországban kb 260 ismeretes. Ezek közül a leggyakoribbak a cornicabra, arbequina, picual, lechín, verdial, hojiblanca, empeltre, picudo...ne ijedjetek meg, nem kell mindet megtanulni, én is puskáztam... (aki részletesebben szeretne erről olvasni, nézzen rá a : https://www.extraszuz.hu/kerdesek-es-valaszok/bemutatkozik-az-olivaolaj-hogyan-keszul/)- szóval ide.
A lényeg az, hogy mint írtam, hogy a bogyó fajtájától függ, hogy lehet-e hevíteni, avagy csak nyers fogyasztásra rendeltetett...ugyanis pl. a Cornicabra és Picual fajtájú bogyóknak magasabb az olaj és ezáltal az olajsavtartalma (nem a savassága!), ezért kiegyensúlyozottabb olajak, jobban bírják a gyűrődést, mint a többi: mint például az Arbequina, (tudtátok, hogy az őrlés során a bogyó minden részéből nyernek ki olajat? még a magjából is!)
Mi, amikor még csak Méntridáról vittünk haza olajat, csak a méntridai Cornicabrát ismertük. Aztán egyik évben annyira rosszra sikeredett a sajátfalubeli olaj, hogy új után kellett néznünk...ekkor találtunk rá a nambrocai Cornicabrára, erről fentebb már írtam...aztán tavalyelőtt Karácsonykor kóstoltunk Nambrocán Picualt, és annyira ízlett, hogy azonnal lecsaptunk rá...a Picual ugyanúgy sütős-főzős. mint a Cornicabra, de jóval enyhébb olaj...nem annyira keserű, és nem csíp...
Az Arbequinával pedig szerencsénk volt, de mekkora!! Ezt a fajta nagyon finom, friss illatú, kellemes salátás olajat eddig Calafellből vittük haza...de aztán hogy-hogy nem, Nambrocában Arbequinát is termesztenek, és természetesen megkóstoltuk... mesésen finom! Az arbequina fajtájú bogyók jóval kisebbek, mint a sütősfőzősek, kisebb az olajsavtartalmuk, nem hevíthetők... a belőlük kinyert olajnak azonban nyers fogyasztásnál nincs vetélytársa...tunkolni parival, főtt krumplit plusz zöldbabot átforgatni rajta fokhagymával és babérlevéllel...salátákra...egyszerűen tökéletes!
 
 
Ime, egy kép egy 531 éves olajfáról, Nambrocából:
(egyáltalán nem biztos, hogy pont 531 éves, csak az tutti, hogy több, mint 500...csak vicceltem...olyan szimpatikus szám az 531:)
 
 

És íme, a múltkori olajbeszerzésnél eltévedtem Nambrocában, a 4000 lelket számláló, hatalmas faluban, de gyorsan kihasználtam, és csináltam pár képet...jó kis donquijotei falu, mi?

 
                                             
          
           
És tényleg ennyien vannak az utcán, egy hétköznap délelőtt...
 
 
 

Itt pedig immár kedves barátainkkal, Carlosszal és Pedroval (balról kezdve a páratlanok) a frissen leszedett bogyókkal a kezemben

a nambrocai Toletum őrlőüzemében