TORTILLA DE PATATA

AVAGY

SPANYOL TORTILLA, AHOGY FÉRJURAM KÉSZÍTI

Szerintem a tortilláról, mint tipikus spanyol kajáról mindenki hallott már, általában TAPAS formájában szokták adni egy –egy sör vagy bor mellé. De lehet kérni tortillás szendvicset is, ami egy igazi kalória bomba.

Namost, szó szerinti fordítása nincsen, még a “tortácska” sem jó fordításnak, mert az spanyolul “torta”- “tortita” lenne, söt, még az sem, mert az meg pofont jelent, akkor inkább “tartita”-nak kéne, hogy legyen…na mindegy…szóval tortilla…

Önmagában a tortilla tojásrántottát jelent tehát, vagyis mégsem… ha valaki azt mondja: “kérsz egy tortillát?”- visszakérdeznek, hogy “tortilla francesa”-t? (vagyis francia tortillát?), akkor gondolnak a normális (liszt nélküli) omlettre …(a tükörtojás “huevo frito”, az “huevo revuelto” pedig nem más, mint a rántotta…na, ennyit a tojásokról…

Tehát most a spanyol krumplis omlett receptjét fogom leírni, megpróbálom lényegre töröen, de azért ne várjatok komolyságot. Ráadásul Juanka (férj) tortillakészítés-közbeni fényképeivel fogom illusztrálni, apóspajtás szigorú tekintete alatt, úgyhogy biztos egy kicsit elkalandozunk majd…

A lényeg, hogy elkezdjem már végre, a hozzávalók:

      - 3-4 nagyobb szem krumpli (kilót nem tudott mondani drága férjuram, dehát mutatta, olyan öklömnyi krumplik legyenek)

       - Két nagy fej hagyma

        - Tojás (5 vagy 6, amennyit “felvesz a krumpli, ezt majd meglátjátok)

        - Természetesen extra szüz olívaolaj (mert ugye, azt már tudjátok, hogy lehet benne sütni!!)

        - Só

         - Tonhal (konzervböl, lé/vagy a bennelévö olaj nélkül) – e nélkül is lehet csinálni, persze, csak én most a tonhalas verziót írom le, nagy sikere van mindig a családban)

 

Nos, gyakorlatilag ennyi kell csak, és már kezdhetük is a pepecselést.

Meghámozzuk, és vékony apró szeletekre felvágjuk a krumplit és a hagymát…majdnem olyan vékonyakra, mintha reszelövel csinálnánk, (de reszelni nem ér, mert akkor nem lesznek ilyen jó kis alaktalan figurák a krumplidarabok)…a hagymánál, ha nem akarunk sírni, megoldás (elég hülyén néz ki, de praktikus, csak ha egyszer elröhögi magát az ember, ugye, nyitott szájjal, már nem használ), hogy a nyelvünket a felsö ajkunk alá felnyomjuk zárt szájjal. Nem tudom, érthetö-e…de gondolom, ez azért müködik, mert így elzárunk valamilyen csatornákat, és így a hagyma csípössége nem megy a szemünkig…van, aki vizet vesz a szájába, az is jó…csak, mondjuk, ha meg van fázva az ember és nem kap levegöt az orrán, ezek a trükkök nem alkalmazhatók…söt, akkor direkt jó, hadd menjen, hadd csípjen, sírjál csak….mert a hagyma kitisztítja a csatornákat….na…pihenésképpen jöjjön pár fénykép…itt Juanka még mosolyog, nem kezdte el felvágni a hagymát.

.

Így, ahogyan a képen látjátok, vágja vékony szeletekre egy profi tortillakészítö a krumplit

Jó, ha ez megvan, nagy serpenyöben olajat forralunk (extra-szüzet, persze), jó sokat. Ne várjuk meg, míg elkezd füstölni, mert akkor fújhatjuk az egészet, akkor az olaj már megégett, nem egészséges felhasználni (anyósom egyébként ilyenkor felaprózott fokhagymát dob bele hamar, állitólag az megjavitja az égett olajat, nem lesz keserü…a fokhagyma megég, gyorsan kiszedi, aztán folytatja a sütést-mondanom se kell, ilyenkor a megégett fokhagymát már nem lehet felhasználni-csak egy tanács). (Érdekesség, az extra-szüz olívaolaj 180-190º C-on forr, a napragforgóolaj 110ºC-on…)

Tehát böséges forró olajban átsütjuk az apró szeletekre vágott krumplit és hagymát. Amikor megsültek ( a krumplit nem keményre, hanem látszik rajta, hogy már ehetö, de még puha, a hagyma sem ég meg ennyi idö alatt), leszürjük…illetve kiszedjük egy lyukas merökanállal egy tányérra…nem tudom, itthon létezik-e, én még nem láttam, de ez nem jelenti azt, hogy nincs, kerek formájú sültkrumpli-vagy sültbármi kiszedö, ez a legpraktikusabb kihalászni a forró olajból a krumplit meg a hagymát…itt megjegyzem, a hagymát ne úgy vágjátok, hogy nagyon kis darabok is legyenek benne, mert akkor nem lehet kipecázni az olajból, illetve mire kiszedi az ember egyesével a kis darabkákat, ami marha idegölö, megég (mármint a hagyma)…

  

Miután átsütöttük a krumplit és a hagymát, vagy talán még elötte praktikusabb elökészíteni, a tojásokat felverjük, és összekeverjük a tonhallal, és sózzuk ízlés szerint.

Én a magam részéröl a krumplit és a hagymát elöször nedvszívó papírra szedem ki, hogy ne legyen olyan olajos…

Összekeverjük a krumplit és a hagymát a tonhalas tojással…Voila!!

Nakéremszépen…mikor ez megvan, felteszünk egy serpenyöbe olajat melegedni…nem kell sok, elég annyi,  éppcsak befedje a serpenyö alját…valahogy így:

 a képen a mozdulat a lényeg, az egész serpenyö alját lepje be az olaj…(Juanka bal kezes, nem muszáj bal kézzel csinálni, aki bátor, megpróbálhatja a másik kezével is, hahahaha)

Amikor már nagyon meleg az olaj (de nem füstöl!), beleöntjük az összekevert masszát (valószínü nem fog beleférni az egész, illetve a serpenyö méretétöl függ… de ne keseredjünk el, több tortillát is csinálhatunk!!)…és várunk…kb. mint egy vastagabb tojásos omlettnél, kis-közepes  lángon sütjük, amíg úgy gondoljuk, hogy félig már átsült…és akkor…ráhelyezünk egy tányért a serpenyöre, és egy határozott mozdulattal megfordítjuk az egészet…gyakorlatilag ráfordítjuk a tortillát a tányérra…

Vigyázni kell, mivel olajos majdnem minden, amivel foglalkozunk, eléggé csúszós lesz a tányér, nehogy kicsússzon az egész finomság a kezünkböl…

Valahogy így…finoman…óvatosan…

Azután ugyanilyen kecses mozdulattal visszacsúsztatjuk félig kész remekmüvünket a serpenyöbe…most már nem kell alá olajat tenni, elég olajos maradt a serpenyö, és ugye maga a tortilla is olajos…

Ezután már csak a másik oldal megsütése van hátra, ha minden igaz, és ügyesek voltunk, ilyen szépségesen néz ki a félig kész tortillánk!!  

Ha úgy gondoljuk, hogy már szépen átsült, esetleg megszúrkálhatjuk egy kicsit villával, mint a sütiket szokták, és ha meggyözödtünk róla, hogy tényleg kész, akkor jöhet a már ismert, szinte reflexszerü mozdulat…a megfordítás…

Tányért rá, hipp-hopp, és…

  KÉSZ!!! GRATULÁLOK! JÓ ÉTVÁGYAT HOZZÁ!

 

(a “reflexszerü mozdulat” vicc volt, mindig izgulás van, nehogy kicsússzon a kezünkböl az egész hóbelevanc…)